Ezek sok lehetőséget biztosítanak a felhasználó számára, de nem mindenki akar navigációt, DVD-t rákötni a fejegységére, vagy cirka 2000 zeneszámot tárolni a készülékében. A 8800-as pedig ugyanazt a DRIVE-S mechanikát kapta, mint a 9900-as, és a D/A konverterük sem különbözik: más dolga nincs is, mint egyszerűen a legjobb hangot kipréselni magából. Tehát bizonyos szempontból - a hangminőség szempontjából - mindenképpen az egyik a legkomolyabb a Sonyk közül. Csakhogy van még egy kis "okosság", ami mellette szólhat, de arról majd később...

A prospektusban ez áll mellette: High-End heaven. Sokat sejtető, ugyanakkor elég nagy elvárásokat gerjesztő szlogen - már ami a hangját illeti. Azonban nézzük előbb, hogy milyen felhasználói igényeket tud kiszolgálni. Először is a megjelenése, a kiforduló előlap, ami ugyebár a vizuális kényeztetésre, mellékesen pedig tájékoztatásra szolgál. Becsukva két kéken világító pöttöm gomb mellett a kék nyolc árnyalatát variáló LCD-kijelző különféle grafikákkal, jól látható betűkkel és számokkal uralja a terepet és az érzékszerveket. Ekkor a távirányító segítségével lehet navigálni, amelyről nem csak a főbb, hanem minden(!) funkció elérhető. És még használni is viszonylag egyszerű - a gombok eltérő formájúak és az elhelyezésük is jól eltalált.
Kinyitva már nem ilyen impozáns (bár ezt döntse el inkább mindenki saját maga), engem a kék megvilágításával és a központi ovális gombkombinációval leginkább valamiféle hollywoodi ufóra emlékeztet, de a kezelhetőségéről ugyanolyan elismerően tudok nyilatkozni, mint a távirányítóról. Elsőre az itt található kijelző kicsinek tűnhet - másodszorra is -, de méretétől függetlenül jól olvashatók rajta az információk.
Beépített erősítője 4x27 W RMS-re képes, cd-textet olvas, rádiója RDS EON rendszerű. Mindenféle hangzásmódosító áramkörrel ellátták, többek között hét előre beállított hangzásképpel, loudnesszel, magas-mély hang állítási lehetőséggel, de ezeknél sokkal fontosabb, hogy három pár RCA-kimenettel rendelkezik az erősítők számára. Két pár a szettekre, egy a mélyládára, ráadásul 4 V-osak. Beépített keresztváltóval rendelkezik (igaz, csak két - 75/125 Hz - érték között lehet választani), így olyan elektronikákkal is használható, amikben nincsen ilyen funkciójú szerkezet, ha pedig van, akkor még egy próbálkozási lehetőség a jobb hang érdekében (melyik szól jobban: a Sonyban vagy az erősítőben lévő?). Vezérelhet továbbá cd/md tárat és még van egy sor okossága, úgymint órakijelzés, telefonnémítás, kijelző kontrasztjának állítása stb., az előlapja viszont egyéb pompás tulajdonságai következtében nem levehető - inkább biztonsági kóddal próbálja védeni magát.
Van egy favoritom ebben az ársávban, egy olyan fejegység, amivel még együtt is élnék, ha nem lenne meg az öreg Alpine-om és újonnan százezer körüli modellt kellene vennem. Ez a Sony elég jó benyomást tett rám ahhoz, hogy szerezzek egy Pioneer DEH-P77MP-t összehasonlítás céljából.
És az első benyomás nem csalt: teljesen egyenrangú gépek, csak más stílusban zenélnek. A Sony nyíltabb, levegősebb, precízebb és gondosabban szétválasztja a hangokat, pontosabb a tere, kontúrosabbak és életszerűbbek a hangszerhangjai, viszont középtartománya vékonyka és hajlamosabb a sziszegésre. A Pio több hangot mutat meg a lemezről, jobb a ritmustartása, de a Sony mellett visszafogottnak tűnik, a hangszerhangjai nem olyan jók, kissé mesterkéltnek tűnnek, viszont nagyobb a teremakusztika-megjelenítő képessége - képes atmoszférát teremteni. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Puskás úr, akivel meghallgattuk a gépeket, egyértelműen a Sony mellett tette le a voksát, azzal a kritériummal, hogy nagyon oda kell figyelni a rendszerintegrációkor - nehogy véletlenül olyan komponensek közé kerüljön, amik a sziszegősségét és a vékony közepeit kihangsúlyozzák.
Van egy elmélet, miszerint ez a modell még a 9900-asnál is jobb hangot tudhat. Ez az elmélet a táp és a kijelző viszonyára épül: minél stabilabban vannak kiszolgálva a fejegység hangminőséget befolyásoló elemei, annál jobban szól. Na mármost, a hatalmas TFT elég jelentős energiát felemészt, rángatja a szerencsétlen tápot, ami így nem tud kellőképpen a D/A-ra meg a futóműre koncentrálni. Nem véletlen, hogy mind az autóba készült, mind az otthonokban használt előkelőbb gépek legnagyobb részénél a kijelző kikapcsolható. A 8800-asnál pedig - ha az előlapot kifordítva hallgatja az ember - csak egy nagyon parányi display okozza a "problémát". Hja, mindennek ára van. Ennek a Sonynak meg tudása fényében nem is olyan nagy, 129 990 Ft. De most akciós és így 99 990 Ft-ba kerül. Az tény, hogy megéri. Más. Talán nem pont idevágó dolog, de lassan már minden akciós - honnan fogjuk tudni, minek mennyi az eredeti ára?!